Hóvirág (Galanthus nivalis)  

Virága 3-3 külső hosszabb és belső rövidebb, fehér lepellevélből áll.

Háborítatlan állományai gyakran bokorszerű csoportokban díszíthetik erdeink avartakaróját.

Csak a kora tavaszi időszakban láthatjuk hajtásait, az év többi részét hagymája segítségével vészeli át.

A hóvirág (Galanthus nivalis).Amarilliszfélék (Amaryllidaceae)családjába tartozó növényünk, mely gyakran még hófoltok között virágzik, így a tavasz egyik hírnökeként tartják számon.

A hóvirág (Galanthus nivalis)Jellegzetes alakú, három külső, hosszabb és három belső, rövidebb lepellevélből álló, fehér színű bókoló virágaival februártól áprilisig találkozhatunk az üde- és nedves lomboserdőkben, középhegységi gyertyános-tölgyesekben, bükkösökben, patak- és folyómenti ligeterdőkben.

Lombfakadás előtt virágzik, amikor még elegendő fény jut a talaj felszínére. Májusban már termést érlel. A magok olajos függelékét a hangyák kedvelik, ezért előszeretettel gyűjtik és hurcolják el azokat, segítve ezzel a hóvirág terjedését.

A hóvirág termésérlelés után visszahúzódik, majd a következő évben a hagymájában elraktározott tápanyagok segítségével hajt ki újra. Fontos tudnunk, hogy hagymája és föld feletti részei nem ehetőek. A hagymájában termelődő anyag mérgező, ám a gyógyászatban gyermekbénulás és Alzheimer-kór kezelése során tapasztalták kedvező hatását.

Tudományos neve a görög gala (tej), anthos (virág) szavak összevonásából származik.

A hóvirágot Európa-szerte veszélyezteti a kereskedelmi célú gyűjtés, amely révén nemcsak a faj egyedei, hanem az élőhelyei is sérülnek.

A hóvirág jellegzetes megjelenésű, ám az egy családba tartozó tavaszi tőzikével (Leucojum vernum)esetlegesen összekeverhető. A tavaszi tőzike lepellevelei közel egyforma méretűek, harang alakban összehajlók és csúcsuk zöldessárga vagy sárga.

A hóvirág kereskedelemben kapható, hazánkban nem őshonos rokonaival és kerti változataival parkokban és kertekben is találkozhatunk.

A Vadonlesőben a faj természetes élőhelyén való elterjedéséről szeretnénk információt gyűjteni.                                                                                                                                   

Védett, természetvédelmi értéke 10000,-Ft.

 Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)

Tavasszal, a hajnali fagyoktól a növényt a felszínét borító szőrök óvják.

Elsősorban dombságjaink és középhegységeink rétjeit márciusban borítják lilás virágszőnyegei.

A növény méreganyagot tartalmaz, mely megvédi az őzektől, szarvasoktól is.

A leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) a boglárkafélék (Ranunculaceae) családjába tartozó növényünk, melynek „bundás” bimbói márciusban jelennek meg.

A virágok gyakran már a talaj közelében kinyílnak. A virágzás általában rövid ideig, mintegy 2-3 hétig tart, de még májusban is találkozhatunk virágzó példányokkal.

Az egész növényt „sűrűn álló szőrök borítják”, ami megvédi a kora tavaszi fagyoktól. A halványkék vagy kékes-ibolya színű kehely alakú és általában felálló virága 6 sziromlevélből áll. A szirom levelek legalább kétszer olyan hosszúak, mint a porzók.

A nemzetség többi fajának virágai sötétebb árnyalatúak és – egy fajt (tátogó kökörcsin) kivéve – bókolóak.

A virágban található feltűnő sárga színű porzótömeg és a porzószerű nektárképző mirigyeiből áradó illat magához csalogatja a méheket és dongókat, gazdag nektárzsákmányt kínálva a megporzásért cserébe.

A páratlanul szárnyalt tőlevelek csak az elvirágzás után fejlődnek ki. Virágzás után a szár megnyúlik és megjelennek a páratlanul szárnyalt tőlevelek, valamint továbbra is megfigyelhetőek az örvösen álló keskeny sallangokra osztott fellevelek.

A termések repítőkészülékeikkel látványos bóbitát alkotnak. A repítőkészülékek segítik a magok terjedését, és egyben az „ültetésről” is gondoskodnak, mivel nedvesség hatására visszacsavarodnak, kissé befúrva a magot a talajba.

Hazánk középhegységeinek és dombvidékeinek számos élőhelyén, hegyi- és irtásréteken, sztyeppréteken, sziklagyepekben, kartszbokorerdőkben, homoki és lösz gyepekben megtalálható.

Mérgező növény, ezért az állatok nem legelik le. Érintése az érzékeny embereknél ekcémát okozhat. A népi gyógyászatban teáját asztmás görcsök és fejfájást csillapítására használták.

A magyar elnevezésben a kék színt jelentő ótörök „kök” szó rejtőzik.

Védett, természetvédelmi értéke 10000,Ft. 

Mandarin (Citrus mitis)

Rendszertan     Elterjedés: A mandarin Délkelet-Ázsiából, illetve Laoszból származik. Onnan került át a Római Birodalomba, ahol a bőség és a jólét szimbólumaként tisztelték. Sok faját trópusi illetve szubtrópusi területeken termesztik, de mediterrán területeken is megél.

Bőrszerű tövis nélküli ágain tojásdad, fényes, sötétzöld levelek vannak, melyek megdörzsölve illatosak.
Jellegzetes illatú, csillag alakú virágaik fehérek. Gömbölyű gyümölcsei az ágak csúcsán fejlődnek,s lassan érnek.
A gyümölcs pogácsa alakú, kisebb és édesebb a narancsnál, valamint könnyebben hámozható.. Az eredeti mandarin sokmagvú, ám az utóbbi évtizedekben kinemesítettek majdnem magtalan fajtákat.

 Kelet-indiai cikász (Cycas circinalis)

Rendszertan     Elterjedés: Délkelet Ázsiából származik, a legősibb növény a Földről. Előfordulása trópusi és szubtrópusi éghajlatú területeken jellemző.

A  Kelet-indiai cikász több millió évvel a virágos növények előtt megjelent a Földön. Sokan pálmának tartják ezt a mutatós növényt, mely rendkívül lassan nő, évente csupán egy levélkoszorút fejleszt.

 

A magvakat és a fiatal leveleket megfőzik, a törzs beléből pedig szágópótlékot nyernek. Rendkívül gondosan kell elkészíteni, mivel valamennyi cikász- és bunkóspálmaféle nagy hatású idegmérgeket tartalmaz. A kelet-indiai cikász mellett a japán cikászt (Cycas revoluta) is gyakran termesztik. Ez Kelet-Ázsiában honos, és az előzőtől keskenyebb, körülbelül 5milliméter széles levélkéiben tér el, amelyek a levélalap felé lassan kisebbednek. A termőlevelek közt még nagyobb a különbség: a kelet-indiai cikász termőleveleinek csúcsi része lándzsa alakú, a széle alig tagolt, míg a japán cikásznál széles és erősen rojtos szélű. 

Kókuszpálma (Cocos nucifera)

Rendszertan Rend:   Család   Elterjedés: A kókuszpálma pontos származása nem ismert, valószínűleg az Indiai-óceán szigeteiről vagy az Ázsia és Ausztrália közt elterülő maláji szigetcsoport számtalan kisebb-nagyobb szigetéről terjedhetett el. A trópusi klímájú tengerpartokon sok helyütt előfordul, amelynek egyik oka, hogy a lehullott magok hosszú hónapokig a tengerekben és óceánokban sodródva is megőrizhetik csírázóképességüket, majd az eredeti termőhelyétől, az anyanövénytől akár 4000 kilométerre kezdhetik meg csírázásukat.

A gyakran 25-30 m magasságot elérő törzs magányos, egyenes, vagy ívesen meghajló, alapjánál megvastagodó. A kifejlett növények törzse a lehulló levelektől sűrűn gyűrűzött, jellemzően világosszürke színű. Gyökérzete sekélyen helyezkedik el, a földfelszín feletti járulékos gyökerek pedig szabályosan kitámasztják a törzset, így nagy felületű és magas növény jól ellen tud állni az erős viharoknak is. A hatalmas, 3-6 méter hosszú szárnyalt levelekből álló levélkorona legtöbbször 25-35 levélből áll. A levélgerinc erőteljes, sárgás színű, a keskeny levélszárnyak lándzsa alakúak, legfeljebb 1m hosszúak. Egylaki, virágai sárgák. Termése csüngő, tojás alakú, 3 tompa éllel. A termés színe a zöldesszürkétől a narancssárgáig terjedhet 30 cm hosszú 18 cm átmérőjű, 1-2 kg tömegű.



Feltételezhetően több száz éve kezdték meg céltudatosan termesztését, és hosszú idő alatt világszerte ismert haszonnövénnyé vált a sokrétű felhasználásra alkalmas növény. Gyakorlatilag egyetlen része sem meg veszendőbe, fájából épületeket, bútorokat készítenek, fiatal leveleit és termését étkezési célra, hatalmas leveleit tetőfedésre, kosarak és szőnyegek szövésére használják fel. Végeláthatatlan lenne az összes felhasználási mód felsorolása a pálmabortól a kókuszmatracig, a kókuszolajtól a mag csonthéjából készíthető dísztárgyakig, hangszerekig.

A növény tudományos elnevezésében a latin nucifera szó diótermőt jelent, a cocos szó eredeti jelentésével kapcsolatban pedig több feltételezés van. Jelenthet majom-arcot egy hasonló hangzású portugál szó alapján, amely a mag csíranyílásaira utal, de jelenthet egyszerűen gyümölcsöt is.

 

Gyakorlati tanácsok: A kókuszpálma a különleges és nehezen biztosítható környezeti feltételei miatt legnehezebben tartható szobanövények közé tartozik. 

Csónakorchidea (Cymbidium)

Rendszertan Rend:   Család   Elterjedés: Ezt a délkelet-ázsiai szépséget régebben kis fiolákban, vágott virágként árulták, mostanában azonban egyre népszerűbb szobanövény. Nem csoda, hiszen képes kora ősztől késő tavaszig folyamatosan virágozni.

Több mint 50 fajuk él, amely legtöbbször fán élő, de talajlakók is előfordulnak. Rövid tojásdad szárgumójukon sok hosszú, keskeny levél fejlődik. A levelek hónaljából törnek elő a fürtszerű virágzatok. 


Gyakorlati tanácsok:

Nyáron szabadban, télen pedig mérsékelt házban tartandók. Az optimális hőmérséklet éjszaka 10-13 °C, nappal 16-24 °C a Cymbidium számára.

Erősen tápanyag igényes növények. Tavasztól augusztusig nitrogénban gazdag, majd foszfor és kálium túlsúlyos ún. virágoztató tápot adagolunk. A legjobb, ha a szaküzletekben kapható különleges orchideatápoldattal végezzük a tápanyag-utánpótlást

Október elejétől kb. 5-6 hétig szárazan, hidegen, és fényen tartjuk növényeinket, amíg a virágszár meg nem jelenik.

A túlöntözést nem bírják, télen kevés vízzel is beérik. Nyáron csak a talaj felső rétegének kiszáradásakor öntözzük.
A párás környezet biztosításához helyezzük nedves kavicsokkal teli tálcára, és permetezzük, de ügyeljünk rá, hogy a virágokat ne érje víz.

Hibiszkusz (Hibiscus-rosa chinensis)

Rendszertan Rend:   Család   Elterjedés: Ázsiából származó életerős, bokros növény; egyes fajai tipikus özönnövények, másokat az ember telepített meg szerte a világon. A fajok többsége a trópusokon, szubtrópusokon és a meleg mérsékelt éghajlatú területeken él, közöttük akadnak egyévesek és évelők, fás- és lágyszárúak, lombhullatók és örökzöldek is.

Levelei sötétzöldek, fényesek, változatos formájúak. Virágaik egyszerű, vagy teltvirágú, a pirostól s fehérig széles színskálájú. Egy-egy virág rövid életű, d a növény virágzása hosszasan örvendeztet meg bennünket.

20 évnél is tovább él!

Aromás illóolaj-tartalma miatt több, gyakori fajának virágját gyümölcsteákba bekeverik. Több faja ismert gyógynövény: a soknevű kínai hibiszkusz virága például köptető, köhögéscsillapító hatású. A torokgyulladást is gyakran csillapítják vele.

Fájából Kelet-Ázsiában díszeket faragnak. 

A hibiszkusz Kínában egyaránt jelképezi a hírnevet (rong) és a gazdagságot (fu). A versekben a szép lányokat asszonyokat előszeretettel hasonlítják hibiszkuszhoz: az igazán szép, vonzó nőket gyakran nevezik „hibiszkusz-arcúaknak”. A „vízi hibiszkusz” a fürdőző leányok szimbóluma, a bordélyházakat pedig esetenként „hibiszkusz-függönyként” emlegetik.


Gyakorlati tanácsok:
A fajok többsége fényigényes. A legtöbb dísznövénynek termesztett faj nem viseli el a fagyokat. A Kárpát-medencében csak kevés honos, de ezek közül a varjúmáj (dinnyefű) a vetések és a kapás kultúrák egyik legveszélyesebb és legelterjedtebb gyomnövénye.
A kerti fajokat könnyen szaporíthatjuk magról, mivel a szabadban a rovarok könnyen beporozzák. Ha a magokat begyűjtöttük, száraz helyen pihentessük, majd tavasszal, március elején lehet elvetni. 
A szobai fajták sokkal igényesebbek. Ezeknél nem olyan egyszerű a szaporítás, mivel ezek nemesítési folyamatokkal jöttek létre, a szaporodási képességük jelentősen csökkent. Nehezen porozódnak be és a magok is nehezen érnek be. 
Az esetek többségében szaporítását hajtásdugványozással oldják meg. Ez nehéz lehet, mert a levágott hajtásrész nem mindig képes meggyökeresedni. 
Nem szereti sem a szárazságot, sem a pangó vizet. A világos, széltől védett helyeket kedveli legjobban.
A leveleket langyos, nem klóros vízzel permetezzük. Használhatunk paradicsom tápoldatot, amely serkenti a virágzást.